Talán ebből az öt előadásból Montenegró bizonyult a leggyengébbnek. Még az ugrabugráló, szerencsétlenkedő táncosoktól is eltekintve rossz volt. Az óriási szamárnak eddig semmi jelentőségét nem láttuk, de lehet, hogy az élő showig kitalálnak valamit.
Másodikként az izlandi duó léphetett a színpadra, akik már elsőre is tökéletesen elpróbálták dalukat. A látvány technikusok kitettek magukért, mivel mind a fények, mind a háttér remek. A dalt pedig nem is kell értékelni, olyan volt amilyennek lennie kell. A koreográfia nem változott a nemzeti selejtező óta.
Eleftheria volt a következő a sorban. Hát igen, látszik, hogy a görög nemzeti döntőn nem élőben kellett énekelni. A koreográfia koncepciója csak kicsit változott. Középen Eleftheria, körülöttem 2 lány és 2 fiú táncol, a háttérben pedig egy magányos vokalista lány álldogál.
A következő a sorban a lett Anmary volt, aki egy egyszerű kis járkálást talált ki koreográfiának. A dal "aranyossági faktora" nem romlott, de nem is javult.
Ebben a cikkben az utolsó Albánia. A letisztultság jellemezte leginkább az előadást, mivel Rona Nishliu egyedül állt a színpad közepén. A színpad fekete és piros színekben játszott, így igazán könnyen átadta az érzelmeket.
Hamarosan a többi próbát tartó előadóról is olvashattok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése