2013-as Eurovízió: Holnap Start

Visszatekintés: Ausztria

Mindenki tudja, hogy nyáron az Eurovízió - az iskolákhoz hasonlóan - vakációzik, nem mondhatni, hogy naponta reppennek fel érdekesebbnél érdekesebb cikkek, viszont szerencsére néha azért sikerült valamit találni. Az unalom űzés céljára jött létre ez a kis blokkunk, ami sajnos ma véget ér, ahogy a pihenésre kapott 2 és fél hónap is a tanulóknak. Úgy tervezzük, hogy ez egy minden évben visszatérő része lesz az oldalnak, mindig június elsejétől augusztus utolsó napjáig! Azoknak, akik nem vették észre: az ESC 2012 nevezetű menüpontban elérhető az összes visszatekintés az ország nevére kattintva. Akkor most jöjjön az, amiért most összegyűltünk: Visszatekintés: Ausztria

A 2011-es verseny egyik legjobb hangja után a nyugati szomszédunk egy popórázós produkciót küldött Bakuba. A furcsa hangokat kiadó rúdtáncos lányok voltak az előadás alapkövei, amit kicsit színesített a bohóckodó páros. Ausztria egyébként sem mondható sikeres országnak Eurovíziós körökben, mivel az 1966-os győzelmük mellett 7 alkalommal már voltak utolsók. Idén begyűjtötték a nyolcadikat. Amellett, hogy eddig 2-szer jutottak döntőbe 2004 óta, 45 szereplésükből még a dobogóig se jutottak, csak a fent említett győzelmükkor. A Trackshittaz egy vicces videó keretei között nagyon sok nyelven elmondta daluk címét, köztük magyarul is. Ahogy ők mondták: "Rázzad a feneked":

Magyar könnyűzene, szinfonikus kísérettel

Komoly kihívásnak tekinti a Szimfonik Live 2.0 produkciót az egyik fellépő, a hazánkat képviselő csapat, a Compact Disco. Az elektronikus zenét játszó népszerű banda szeptember 8-án három számot ad majd elő az MR Szimfonikusokkal a Millenárison a Közmédia Napján. 

Pál Gábor, a Compact Disco billentyűse, zeneszerzője az MTI-nek a többi között azt is elmondta: fantasztikus volt belépni a Magyar Rádió több mint nyolcvanéves épületébe, a fantasztikus hangzású stúdióba és ott próbálni a szeptember 8-i ingyenes koncertre. Az általa áthangszerelt Without You már tavaly elkészült a Liszt Remix című produkcióra, de szimfonikus zenekarral most először szólal meg.

 

Az MR Szimfonikusok a CD mellett az Irie Maffiával, a Péterfy Bori & Love Banddel, a Pannonia Allstars Ska Orchestrával, a Kistehénnel, a Vad Fruttikkal, a Heaven Street Sevennel, a Kiscsillaggal, a Hősökkel és a Neóval is fellépnek.            MTI

Visszatekintés: Belgium

Airis a legfiatalabb énekesek egyike volt az idei fesztiválon, pontosítva 1 ember volt, aki nála is fiatalabb, ő pedig Eva Boto. A 17 éves flamand énekesnő 2 dalával tartottak nemzeti döntőt, ahol végül a "Would you" került ki győztesen. Belgium egyike volt az alapító országoknak, ott voltak az első versenyen. Azóta 1-szer nyerni is tudtak, viszont 8-szor lettek utolsók. Idén pedig egy utolsó előtti helyre volt elég ez a gyönyörű ballada. Én örömmel láttam volna Iris-t a döntőben, mivel a hangja is szép, az előadás is jó volt, de a nagyközönség inkább szürke egérkeként nézett rá. Az idei ballada áramlat csak ugyan megnehezítette a dolgát. "Szeretnéd?":

Új top 42

Így az iskolakezdés előtt készítettem egy új toplistás videót, remélem tetszeni fog nektek:

Visszatekintés: Lettország

Lassan becsengetnek minden iskolába, de még tart a nyár, tart a "visszatekintés". Lettország debütálásakor, 2000-ben rögtön a dobogóig jutott, harmadikak lettek. Ezt követően 2002-ben az "I wanna" című dallal sikerült megnyerniük a fesztivált. Meseszerű sikertörténetüket nem tudták tovább írni, idén egyhuzamban negyedjére estek ki az elődöntőben. 2003 óta 2-szer tudtak a legjobb 15 közé jutni. A harmincas éveinek elején járó énekesnő, Anmary a Talantu Fabrika 2 színpadán vált népszerűvé Lettországban, attól eltekintve, hogy csak második lett. Zenei iskolában végzett, és a tévé show után a West Side story nevű musical-ban kapott szerepet. Egy "gyönyörű dallal" az összesített 40. helyig jutott, "Beautiful song":

Blog: Túra a nemzeti döntők között

 


Már egy jó ideje tervezem, hogy leülök, és elkészítem ezt a cikket, amiben a nemzeti döntőkről lesz szó, hát most jött el az ideje.
Mint tudjuk, a legtöbb ország sajátos kiválasztási móddal rendelkezik, vannak akik belső, - elvileg - hozzá értő emberekkel választják ki, azt, hogy ki képviselje országukat, de mi van azokkal, akik nem így döntenek?




Kezdjük az egészet az egyik legsikeresebb, és "legősibb" nemzeti döntővel, ami egyértelműen a Melodifestivalen. Amióta a svéd televízió, az SVT először úgy döntött, hogy szeretne versenyzőt indítani a neves versenyen, azóta kivétel nélkül minden indulásukkor ezen fesztivál keretei között választottak dalt. És hogy mit hozott nekik ez a műsor? Öt győzelmet, és ezek mellett 6 dobogós eredményt, és még azt is hozzá tenném, hogy Svédországnak eddigi pályafutása során egyetlen alkalommal sikerült kiesni az elődöntőben, de ekkor is a 11. lett énekesük. Mi pedig egy minden évben visszatérő remek show műsort kapunk tőlük, amit nagyon köszönünk!

Ebbe a kategóriába sorolható még a dánok Dansk Melodi Grand Prix elnevezésű  műsora, amit hasonló nagyságú arénában, hasonló minőséggel rendeznek meg debütálásuk óta, mint a fent leírt svéd válogatót. Eddig két alkalommal nyert Dánia az Eurovízión és ezeken kívül 4-szer álltak a dobogón, ami Svédország sikertörténetéhez képest eltörpül. Talán ez az oka, hogy miért lett kevésbé sikeres ez a nemzeti döntő.
Még folytathatnám a sort, például a norvégok fesztiváljával, ami úgy szint óriási show volt.

Persze nem engedheti meg magának minden ország közszolgálati televíziója, hogy egy óriási arénában, a legmodernebb dolgokkal körülvéve rendezze meg dalválasztó műsorát, gondoljunk csak a belga Irisre, akinek dalát idén egy 15 perces műsorban, pár négyzetméteren ringatózva kellett kiválasztani. Vagy példának felhozható az, hogy a jelenleg legtöbb győzelemmel rendelkező ország, Írország is szűk keretek között választott indulót. Kis stúdió, kis színpad, és egyszerű látvány mellett döntöttek, leginkább egy esti talk show szintjén volt minden.

Személyes kedvencem a nem túl szokványos azeri műsor, a Milli Seçim Turu. Az alapja inkább hasonlít tehetségkutatóra, mint Eurovíziós válogatóra, a jelentkezők maguknak választanak dalt, de olyat, ami már szólalt meg a fesztivál valamely évében. A hosszas válogatások végére 1 ember nyeri meg a műsort, akinek neves svéd producerek készítenek dalt, ami nem minden, mivel mondhatni sztárt készítenek a győztesből. Nézzük csak meg, hogy mennyit változott Sabina Babayeva:

      
Ha azt nézzük, hogy egy azeri olimpikon több, mint 300 millió forintnyi pénzt kap ha arany érmet visz haza, megértjük, hogy az országnak bőven van fedezete mindenre. A "Turu" eddig egy győzelmet és egy hazai 4. helyet hozott nekik. Különlegesség, hogy tavaly Ell és Nikki még csak nem is ismerték egymást, hanem a műsor tette őket duóvá, ami mint láthattuk nagyon is bevált...

Blog: Lehetséges

Julia és Sam (b–j), az ausztrál SBS Eurovíziós kommentátorai

Nagyon sok hír, ami az interneten terjeng, nem mind igaz, ezt tudjuk. Főleg, ha egy bizonyos információ előtt meglehetősen sokszor szerepel a „lehetséges” szó és szinonimái. Eurovíziós berkekben is többször találkoztam ilyen cikkekkel, melynek a lényege egy ország – és akkor jövök a már közhelyként emlegethető szóval – lehetséges visszatérő/visszalépő/debütáló és társai. Mindannyian ismerjük ezeket nagyon jól, de honnan tudjuk biztosan, hogy mennyit adhatunk ezen cikkek igazságtartalmának, már ha van neki. Ebben a rövidke blog bejegyzésben most erről lesz bővebben szó.

A bakui verseny után felreppent a hír, miszerint a csúnya politikai vita miatt, az idei versenytől távolmaradó Örményország visszatér Malmőbe. Nos, én személy szerint úgy vagyok ezzel, hogy amíg maga a hivatalos hírközlő az EBU, nem jelenteti meg valamelyik sajtóorgánumán keresztül, addig nem hiszek ennek a hírnek. Sőt tudjuk nagyon jól, hogy ha még Ők is bejelentik, utána bármi megtörténhet… élő példáért nem kell a szomszédba menni. Örményország 2012, Grúzia 2009, Libanon 2005, Tunézia 1977 és így tovább. A másik lehetséges visszatérő, a szintén csak a tavalyi évet kihagyó Lengyelország. „A 2012-es költségvetése nem tette lehetővé az indulást az Eurovízión, illetve ott voltak nekünk az Euro 2012 szervezési munkálatai is” – legalábbis a TVP, lengyel közszolgálat elmondása szerint. Minden bizonnyal ezek mellett közrejátszott a dologban Magdalena Tul 2011-es rossz szereplése is, hiszen gondoljunk csak bele. Ukrajna is ugyanúgy volt házigazda, mégsem léptek vissza. Remélem hivatalosan is bejelentik visszatérésüket, mivel számomra egy minden évben jó dalt küldő, kedves ország Lengyelország.

Ugyanígy a visszatérések mellett, már megfogalmazódott pár baljóslat a visszalépőkkel kapcsolatban is. Lettország és Szlovákia története már-már minden évben visszaköszön nekünk, és talán mondhatom, hogy szerencsére sosem hagynak ki egy évet sem – legalábbis a rémhistóriák kezdete óta. Idén új ebben a „klubban” Görögország és Törökország. Az előbbi bojkottálta volna Loreen győzelmét, illetve elégedetlen lehet indulója 17. helyével (2004 óta nem sikerült a legjobb 10-en kívül szerepelniük), az utóbbinál pedig többnyire politikai okok árnyékolnák a malmői részvételt. Én úgy gondolom, mindkét déli ország fogja magát képviseltetni Svédországban, hiszen nem tehetik meg, hogy csak úgy távol maradnak egy vagy akár több évet, bár Olaszország 1997 után kihagyott évei után már bármi megtörténhet.

A harmadik csoportba pedig azok az országok tartoznak, akik még soha nem vettek részt (Algéria, Tunézia, Egyiptom, Libanon, Szíria) illetve olyan államok, amelyek még nem is kaptak felvételt az EBU-ba, viszont tévéállomásuk szívesen indulna (Liechtenstein, Kazahsztán, Katar, Koszovó). Ezek az információk többnyire rajongók által keltett hoaxok, bár ha valami valóságalapja is van, az időben ki fog derülni. Tény, hogy ezen országok többsége szinte mindig közvetíti élőben az adott Eurovíziós Dalversenyt, akár helyszíni kommentátorokkal is, de mint tudjuk, hogy nem EBU-tagok, így nem indíthatnak saját versenyzőt.

A legnagyobb rajongótábor a versenyző országokat leszámítva Ausztráliában, Új-Zélandon, Kirgizisztánban  (a kirgiz közszolgálat helyszíni kommentátorokkal közvetítette az elődöntőket és a döntőt is), Kazahsztánban és Koszovóban van. Idén a verseny döntőjének internetes közvetítését is többségében ezen országokból nézték, illetve Lengyelországból. Meg kell említeni, hogy több mint 170 országból kapcsolódtak be legalább egy percre a műsorba, és még Vatikán Városból is volt néző.

Hogy ebből a cikkből mennyit hisz el a Tisztelt Olvasó, az már csak magára van bízva :)

Visszatekintés: Montenegró

Így a hétvége után, magyar állami ünnepünk napján az utolsó 4 helyezetthez értünk. Az idén Montenegrót képviselő Rambo Amadeus nagy alakja a volt Jugoszlávia zenei életének, híres különleges dalszövegeiről, melyeket különböző stílusokkal tálal. Sokszor humorosra veszi a dolgát, ami egyáltalán nem rossz. Legtöbbször az átlagemberekhez írja dalait, mindennapi dolgokat vesz témául. Montenegró mondhatni "friss hús" Eurovíziós tekintetben, mivel összesen 4-szer indítottak versenyzőt önálló államként. Különlegesség, hogy a négy indulóból 3 elsőként lépett fel abban az évben. Összesített 39. helyról szól az "Euro Neuro":

Visszatekintés: Szlovákia

Különleges ebben az évben, hogy a második élő show utolsó helyezettje 4 első elődöntős dalt volt képes pontok alapján megelőzni, így ma Max Jason Mai történetét vizsgáljuk. Hétköznapi nevén Miro Smajda egy szlovák tehetségkutatóból került a zene iparba. Amellett, hogy döntőbe repíteni nem tudta országát, egyben az eddigi legrosszabb helyezésüket vitte haza. "Don't close your eyes", tehát 'Ne csukd le a szemeidet":

Visszatekintés: Szlovénia

Talán az idei év legnagyobb meglepetése volt, hogy a szlovén Eva Boto kiesett az elődöntőben, és emellett utolsó előtti lett. Az elődöntős rendszer óta 2-szer sikerült továbbjutnia nyugati szomszédunknak, legutóbb 2011-ben, amikor Maja Keuc az elődöntős dobogóról, 13. lett a döntőben. Szlovén szokás szerint minden évben az EMA elnevezésű nemzeti döntő keretei között választanak indulót. Eva az idei verseny legfiatalabb énekese volt, így nem kapta meg a megszokott támogatást a szomszéd országoktól. "Verjamen", "Hiszem":

Blog: Szlovákia, az ország, ami már mindent megpróbált

Mai "blog" bejegyzésnek, vagy mondhatni boncolható témának az északi szomszédunk sorsát választottam.

A szerelmes duettől kezdve, egészen a legdurvább rock zenéig, már a legtöbb dolgot megpróbálta  Szlovákia, de semmi nem tudta meghozni nekik az áttörő sikert. 


Nyelvhasználat
A nyelvhasználatra vonatkozó szabály eltörlése óta 4-szer indított versenyzőt az STV. Arra a lassan tényként kezelt dologra, hogy csak angol nyelvű dallal lehet jó eredményt elérni, a szlovákok nem mondhatók jó példának. Igaz, legjobb helyezésük pont egy angol dalhoz köthető, de tegyük hozzá, hogy idén egy ugyan csak ezen a nyelven íródott dallal utolsók lettek az elődöntőjükben. 2009-es visszatérésükkor -2010-hez hasonlóan- anyanyelvükkel léptek színpadra, és mindkétszer az utolsó előtti helyet tudták megszerezni maguknak, ami nem mondható jónak.

Évről évre
Szlovákia a 90-es években

Akár csak mi, magyarok, úgy az északi szomszédjaink is 1993-ban szerettek volna indulni először az összeurópai Dalversenyen, viszont akárcsak mi, úgy a szlovákok is elvéreztek a Kvalifikacja za Millstreet nevű kelet-európai előválogatón, ahol az Elán „Amnestia na neveru”, azaz az „amnesztiától a hűtlenségig” című dala éppen egy ponttal maradt le a milstreeti versenyről. Ez a kiesés azt jelentette, hogy a következő versenyen biztos volt a debütálásuk. Dublinban a Tublatanka nevű együttes énekelt egy „végtelen” dalt: a „Nekonečná pieseň”-t. 15 ponttal a 19. helyet sikerült elcsípniük. A következő évben nem indulhattak az Tublatanka rossz eredménye miatt, viszont 1996-ban az audióválogatót sikerrel véve, Marcel Palonder kijutott Oslóba, ahol „Kým nás máš” (Amíg mi ott vagyunk neked) című dalát adta elő, és megszerezte a tizennyolcadik helyet, így ez lett a szlovák Eurovízió-történelem eddigi legjobb szereplése. Hiába „legjobb” helyezés, az 1997-es évet ismét kihagyni kényszerültek, majd 1998-ban, először nemzeti döntő segítségével választották ki indulójukat. A Bratislavská lýra című műsor győztese Katarína Hasprová lett a „Modlitba” (Imádság) című dallal, így Ő énekelt Szlovákia színeiben a birminghami döntőn, ahol csak a huszonegyedik helyen végzett. A sorozatos rossz szerepléseket követően számos évig nem indított az STV versenyzőt, majd 2008-ban merült fel a visszatérés ötlete, és végül 2009-ben, Moszkvában ismét színpadra álltak.

2009: Kamil Mikulcík és Nela Pocisková volt az a duó, akik a visszatérő Szlovákiát először képviselték az Eurovíziós Dalversenyen. Az Eurosong elnevezésű nemzeti döntőn választotta ki a közönség illetve egy szakmai zsűri Őket, és a Let' Tmou (Szárnyalj a sötétségben) című dalt. Stílusát tekintve egy romantikus ballada, melyet szlovák nyelven adtak elő. Moszkvában a második elődöntőben léptek fel, de onnan nem sikerült a döntőbe bekerülniük; az utolsó előtti helyen végeztek.

2010: Kristína mára már igazi ikonikus alakja a szlovák popzenének. Nem csak az Eurovíziós Dalversenyen hallhatta egész Európa a hangját, mivel a 2011-es jégkorong világbajnokság hivatalos dala is az ő nevéhez kötődik. Egy hosszas, és drága nemzeti döntőről került a fesztiválra, ahol még a győzelemre is esélyesnek tartották. Végül egy kellemes színpadi produkcióval és dallal az utolsó előtti helyig jutott. 2010 egyik legnagyobb meglepetése volt, hogy nem jutott döntőbe.


2011: Belső kiválasztás útján a TWiiNS nevű formáció, Veronika és Daniela Nízlová kapta meg a lehetőséget, hogy méltón képviselje az államot. A lányok jelenleg Los Angelesben élnek, és dolgoznak a legújabb albumukon, amelyben nem kisebb sztár, mint Flo Rida hangja is fel fog csendülni. Sok országot bejártak, hogy a lehető legjobban reklámozzák a dalukat, ennek meg is látszik az eredménye, Szlovákia visszatérése óta ez volt a legjobb szereplésük, elődöntős 13. hely.


2012: Ebben az évben Max Jason Mai képviselte országát. Egy, a Megasztárhoz hasonló tévés tehetségkutatóban, a Česko Slovenská Superstar-ban fedezték fel, ahol viszont nem sikerült nyernie. Dala nagyon vékony rétegnek szól, akik nem feltétlenül tartoznak az Eurovíziós Dalfesztivál követői közé, így az összesített 38. helyet és az elődöntős utolsót sikerült megszerezni Miro Smajdának.

2013-as Eurovíziós Dalverseny 
Ha tippelnem kéne, akkor 2 lehetőséget mondanék. Az első az lenne, hogy visszalépnek a versenytől, ami ennyi sikertelen próbálkozás után  nem lenne nagy meglepetés a rajongók számára. A második az lenne, hogy nemzeti döntőt rendeznek, a belső kiválasztás helyett, ifjú tehetségeket kutatva. 

Jelenleg a szlovák rajongók gőzerővel dolgoznak azon, hogy a 2013-as versenytől ne lépjen vissza országuk. Igaz, szinte minden évben felröppenti az STV a visszalépés lehetőségét, de eddig szerencsénkre nem következett be. Személyes véleményem szerint Szlovákia egyike a legjobb Eurovíziós országoknak, én kifejezetten nem örülnék egy esetleges visszalépésnek. 

 

Blog: Elkezdődik a 2013-as Eurovíziós szezon, avagy „Wilkommen in der Schweitz”!

Ezzel az egyszerűnek mondható német mondattal lehetne mindent összefoglalni. „Isten hozta Svájcban!” Hamarosan vége a nyárnak, elkezdődik az ősz, elkezdődik egy újabb tanév a diákok számára, illetve a szeptember 1-je után megjelent dalok számára pedig az a bizonyos „megbélyegzés”, hogy lehetséges Eurovíziós indulók. A svájci SRG SSR idée suisse közszolgálati médiacsoportosulás pedig elkezdi a Die große Entscheidungsshow nevet viselő nemzeti döntős sorozatát, melynek első lépése az internetes válogató lesz, immáron harmadik éve. Előadók, szerte a világon beküldhetik pályaművüket, amiket már az első pillanattól hallgathat a nagyérdemű, melyet később pontoznak, értékelnek, és ezen pontok alapján ez az internetes válogató fogja meghatározni a mezőny túlnyomó részét. A végső forduló, mely egy élő televíziós adás lesz, majd december 15-én lesz közvetítve, és ott fogjuk hallani az első dalt, mely a 2013-as Eurovíziós Dalversenyen Malmőben is felcsendül.

Személyes véleményem erről az egész svájci procedúráról vegyes. Jónak tartom, hogy a német, francia, olasz, és rétoromán közszolgálat is delegál versenyzőt a nemzeti döntőbe, illetve hogy az interneten a külföldiek is beleszólhatnak a mezőny alakulásába. Kifejezetten izgalmas, és tartalmas része egy évnek, hogy a válogatós szezon legelején ennyi fantasztikus dallal tudunk megismerkedni. Viszont, itt jön a kontra. Az SRG SSR túl koránra teszi ezt az időpontot, és már-már törvényszerű, hogy a december közepén kiválasztott/bemutatott dalra háromszor ráunnak a rajongók. Bár abból a szemszögből nézve, hogy az emberek, akik leülnek májusban nézni az Eurovíziós Dalversenyt, azoknak a 95%-a akkor találkozik először a dalokkal, amik kellemes emléket hagynak benne a műsor végig, és esetleg szavazatot is küld majd rá, vagy elfelejti, akár nem tetszik neki, és nem szavaz rá.

A tények:

Céline Dion csillagai a hírességek sétányán Hollywoodban.

Svájc egyike azon országoknak, akik már a legelső Eurovíziós Dalversenyen is részt vettek, mint a verseny kitalálói, házigazdái, és végül, de nem utolsó sorban legelső győztesei is. Idáig kétszer sikerült a dobogó legfelső fokára állniuk, méghozzá mindkétszer egy világsztárnak mondható énekesnővel. Elsőként 1956-ban Lys Assia nyerte a valaha rendezett első dalversenyt, „Refraine” c. dalával. Későbbiekben még többször képviselte az alpesi országot, legutóbb a 2012-es nemzeti döntőn találkozhattunk az immár 88 éves Madame Eurovízióval, de az előzetes találgatásokkal ellenben nem Ő képviselte hazáját Bakuban, hanem az olasz ajkú tévé által delegált Sinplus nevű együttes, akik éppen, hogy lemaradtak a döntőről, hiszen az első elődöntőben a 11. helyen végeztek. A másik győztesük, a különösen említésre méltó Céline Dion, aki 1988-ban nyert a „Ne partez pas sans moi” c. dallal. Az eredetileg kanadai származású énekesnő a nemzetközi karrierjét ugyan a Titanic c. több Oscar-díjas film betétdalának köszönheti, de valójában 1988-ban, a dublini Eurovízión kezdődött el minden. A 2000-es években már nem mondható ilyen sikeresnek Svájc, mivel mindössze 2005-ben sikerült egy észt lánybandával a legjobb tíz között végezniük a döntőben, és azóta is csak 2006-ban (alanyi jogon), illetve 2011-ben tudták sikerrel venni az elődöntő(k) adta akadályokat. Talán a következő Die große Entscheidungsshow győztese nagyobb sikerrel jár majd, és hazaviszi Svájcnak a harmadik győzelmet.

Visszatekintés: San Marino

Valentina Monetta nagy port kavart már dalának bemutatásakor is, mivel rögtön át kellett íratni a különleges dal szövegét. Sokan úgy gondolják, hogy a dalnak ez nem tett jót, elvesztette a lényegét. Még így is sikerült a san marinói hölgynek országa legszebb helyezését bezsebelni. Az SMRTV eddig vele együtt 3 alkalommal indított versenyzőt a fesztiválon, így nem volt nehéz a csúcsra törni. Valentina története nagyon izgalmas, mivel a fent említett csatorna vezetője fedezte fel az egyik fellépésen. Különlegesség, hogy a dal Raplh Siegelhez köthető, aki híres a temérdek Eurovízióra írt daláról. "The Social Network Song", "A közösségi háló dal":

Visszatekintés: Izrael

Izraelt idén az alternatív zenét játszó, 60-as évek indie-rockját tükröző Izabo együttes képviselte, akik ugyan harcolva az "idővel" 3 percben be tudták mutatni a Bakura összeállított produkciójukat. A 10 döntős helyből nem jutott nekik, de így is az összesített listán a 35. helyen végeztek. Maga Izrael eddig háromszor nyerte meg az Eurovíziós Dalversenyt (1978, 1979, 1998), viszont még csak kétszer rendezték meg (1979, 1999) Jeruzsálemben. Az elmúlt évek legjobb eredményével Boaz Mauda büszkélkedhet, aki 2008-ban Belgrádban 9. lett, egy Dana International által írt dallal, azóta ezt a sikert nem sikerült megismételni, sőt zsinórban 2. éve kényszerültek kihagyni a döntőket. De a vezérszálhoz visszakanyarodva. "Time", avagy "Idő":

Eurovízió 2011: Saját top 43

Visszatekintés: Fehéroroszország

A 34. helyet idén a fehérorosz csapat, a Litesound töltötte be. 2004-ben debütált az ország, és azóta sosem léptek vissza a versenyzéstől. Eddig kétszer ízlelhették meg a döntő illatát, 2007-ben és 2010-ben. A legjobb helyezésük egy 6. hely, amit Dzmitri Kaldun szerzett. Az évek alatt a legtöbbször a szomszédos Oroszországnak és Ukrajnának adta a legtöbb pontot az ország. Különlegesség, hogy a Junior Eurovízión idén már 10-jére fognak indulni, és kétszer már meg is nyerték azt. Talán a fehérorosz gyerekek tehetségesebbek, mint a felnőttek? "We are the heroes", "Mi vagyunk a hősök":

Visszatekintés: Hollandia

Hollandia a fesztivál történetében 4 évben állt a dobogó legtetejére, ezek között volt az a különleges évszám is, amiben egyszerre 4 ország nyert. Tavaly a 3Js országa 5. utolsó helyezését vitte haza, egy rossznak nem mondható dallal. Mióta az elődöntő állja a versenyzők útját, egyszer kerültek a döntőbe. 2012-es dalukat maga Joan írta, és a zenét is ő szerezte. A holland listákon rohamos feltörő dal a közönség szavazatok alapján továbbjutott volna, de a zsűri hátrébb sorolta. "You and me", "Te és én":

Visszatekintés: Grúzia

Egy ponttal megelőzve Joan Frankát, a 32. helyezett Anri Jokhadze. Grúzia nem túl régóta indul a versenyen, első előadójuk 2007-ben lépett színpadra. Eddigi legrosszabb helyezésük egy döntős 12. hely volt (2007), de sajnos Anrinak sikerült megtörni a sikersorozatot. A GPB eddig egyszer döntött a versenytől távolmaradás mellett, de - az ideitől eltekintve - a szép eredményeket nézve, ez a közeljövőben nem valószínű, hogy meg fog ismétlődni. "I'm a joker", azaz "Mókás vagyok":

Visszatekintés: Portugália

Portugália ezidáig egyszer sem tudta megnyerni a versenyt, pedig idén már 46. alkalommal indítottak előadót. A tavalyi bohókás, nem túl magas szintű produkciójuktól teljesen eltérve egy lassú balladát választott az ország. A 27 éves énekesnő 2003-ban mutatkozott be egy portugál csapat (Al-Mouraria) tagjaként a zenei világban. Ugyanebben az évben egy portugál zenés műsorban (Operação Triunfo) a legjobb 30 közé jutott, de itt már számára véget is ért a verseny, mivel a legjobb 15 közé már nem engedték. "Vida minha", tehát "Az életem":